Szerintem mindannyian nehezen tudjuk elképzelni , hogy a kisgyermekek életében fontos szerepet játszhat a szexualitás. Ők is ösztönös testi lények. Ebből következően a szexuális késztetés pont olyan egészséges és természetes jelenség, mint a mozgásigény, és az éhség. Ha a zárt pelenkák vagy hálóruhák nem burkolják be teljesen, sok kisfiú felveszi azt a szokást, hogy ritmikusan húzogatja a fütyülőjét, vagy finoman tekergeti, játszik vele. De az is megeshet, hogy a kislányok úgy gördülnek ide-oda az ágyukban, hogy szeméremtestük a matrachoz vagy az kiságy rúdjaihoz dörzsölődjön. Sok szülő döbbenten áll az ilyen jelenségek előtt, és még ha el is fogadja, hogy a babának meg van a természet adta joga ahhoz, hogy felfedezze saját testét, akkor is megrémül, ha gyermekét látja kipirult arccal, és szemmel látható izgalomtól pihegve.

Káros vagy sem?
Fontos tudni, hogy a kicsi szexuális tevékenységének, jobb, ha teret engedünk. Először is próbáljunk meg nem megijedni, meglepődni, vagy ha ez mégis bekövetkezik, legalább ne mutassuk ki. Az önkielégítés semmilyen kárt nem tesz a gyerekben, sem most, sem a későbbiek során, és az, hogy korán megismerkedik az így szerezhető örömökkel, még nem jelenti azt, hogy a baba betegesen „szexorientált” lenne. Minden babának vannak szexuális élményei – még akkor is, ha felnőttek ezt nem szívesen veszi tudomásul. Előbb vagy utóbb minden gyermek rájön, hogy jó érzés keríti hatalmába, ha dörzsöli a nemi szervét.

Mikor árthatunk?
Egyetlen dolog lehet ártalmas: ha a szülő vagy egy másik szeretett felnőtt túlzottan nagy feneket kerít a dolognak. Ha megszidjuk, vagy hirtelen rászólunk, a gyermekben súlyos lelki zavarok alakulnak ki. Ha boldogan játszik magával a kiságyban, hagyjuk, hadd csinálja, és semmi esetre sem próbáljuk meg leszoktatni róla, mert ezzel igenis sokat ártunk. Ha azonban túlzottan sok időt tölt ezzel a tevékenységgel, akkor valamiféle pszichés zavar, vagy érzelmi elhanyagoltság állhat a háttérben.

A maszturbálás okai csecsemőknél
Mi más lehetne a fő ok, mint az egészséges kíváncsiság. Hiszen a kisbabák az első félévben fedezik fel a világot, és vele együtt saját magukat. Ahogyan felfedezi az ujjacskáit, vagy a lábát, úgy fedezi fel a nemi szervét is. Természetesen, ez még nem jelent semmit és nem valamiféle rossz szokás kezdete. Ebben a korban még könnyedén el lehet terelni a figyelmét valami játékkal, de ne gondoljuk, hogy ez okvetlenül szükséges. Még a csecsemőben sem szabad azt a gondolatot kelteni, hogy valami rossz van abban, amit csinál. Ha azt akarjuk, hogy egészséges és természetes érzései legyenek az egész testével kapcsolatban, akkor nem is kell tudomást vennünk erről a tevékenységről. Ha ugyanis a kicsi zavarodottságot érez testének valamely része miatt, akkor a figyelme rendszeresen erre irányul, gondolataiban ezzel foglalkozik. Ennek pedig a későbbiekben káros hatása lehet. Arról nem beszélve, ha egy kisbabának azt mondjuk, hogy „nem szabad”, vagy éppenséggel a kezére ütünk, annál inkább csinálni fogja.

Sz.Zs