A kamaszoknak mindenről véleményük van, még a bútorokról is, szőnyegről is, saját és mások szobájáról is, saját és mások lakhelyéről is. Meg is kell őket hallgatni, szempontjaik, érveik frissek, dinamikusak, árnyaltan lehet a merész ötletekhez hozzátenni egy-két szelídebb gondolatot, barátságosan rá lehet kérdezni a gondolataik miértjére...
A mai világban a kamaszok szobájában gyakran találunk számítógépet, hiszen nem csak szórakozás céljából használják, hanem már tanuláshoz is.
Én mégis azt mondom, ne kapjon fő teret egy kamasz lakta szobában a számítógép, legyen a dolgozószobában vagy a kamaszok birodalmának egyik csücskében, az íróasztalon ne foglalja el a központi helyet! Legyen a kamasznak is tere rajzolni, naplót írni, ajándékot készíteni, kreatív ötleteket farigcsálni.

Az is fontos a szoba belakásában, hogy érződjön róla a gyermek személyisége, legyen ott látható vagy érezhető, hogy mi fontos a gyermeknek, mik a hobbijai, a falakat díszítsék vagy lovas képek, vagy focicsapatokról szóló poszterek, legyenek kint a saját rajzaik, egy-egy kiránduláson készült fotójuk - a szoba így telik meg lüktető élettel, szeretettel, harmóniával!
Elég gyakran tapasztalom, hogy a mai gyerekszobák mesterségesek, lélektelenek, gyönyörűek, bűbájosak, de a gyermek csupán lakja és nem lakja be a kis birodalmát, nem tudja benne kifejezni önmagát. Ha a szoba olyan, hogy abban bármilyen gyerek lakhatna, akkor tulajdonképpen nem a lakójáról szól, hanem csupán egy ízlés, formavilág A SOK KÖZÜL.
Ezt nem tudom elfogadni, a tinik is úgy alakítsák ki a szobájukat, mintha a saját kis világukat alakítgatnák általa, legyen ott a sarokban egy kövekkel teli tál, ahová minden kirándulásról vagy randiról kerülhet egy-egy emlékkő... Legyen a falon ÜZENŐFAL, s ha a barátok ott járnak, nyugodtan írjanak fel rá egy idézetet, együttesektől egy-egy gondolatot, egy apró vallomást a szoba lakójának szánva....

Emlékszem, amikor én tini voltam, a plafonra is tettem halókat, azt szerettem volna, hogy egy szigeten érezzem magam, a falakra ennek megfelelően felfuttattam a virágokat. A függönyöm éppen ezért volt halványkék, az alja teli fodorral, a hullámzó tengerre emlékeztetve, s ha kedvem tartotta, kikötöttem két oldalra a függönyt is, hogy érezzem, a tenger nyitva!
A mai szobák polcain dísztárgyak állnak, pedig elférnének ott a könyvek is, a magazinok is! A falon egy óriástérkép is jót mutat és CÉLSZERŰ a tanuláshoz, az álmodozáshoz!
Nézd meg ezt a fotót és a személyiségedből álmodj oda dolgokat, amiket Te fontosnak tartanál kirakni a polcodra, a faladra, a sarokba. Én biztosan tennék a falra egy fotót a szeretteimről, a polcra sok-sok verseskönyv kerülne, az egyik oldalon pedig hatalmas virágcserepek kapnának helyet, olyan életet árasztó növényekkel, mint az orchidea, szobapáfrány, zamioculcas...
Hogy az mi? Nézzétek csak, ez a szép virág!

Ritkán látok a gyermekek, kamaszok szobájában virágot.
Igaz, megfeledkeznek a locsolásukról, nem vállalnak még felelősséget a náluk található virágokért sem, de ez nem jelenti azt, hogy az ő életterükbe nem lehetne becsempészni a zöld növényzetet, az élő világot! Legyen a természet is jelen a kamaszok szobájában, egy szép virágról eszükbe juthat a szerelmük, álmodozhatnak vagy éppen pihentethetik a tekintetüket a növényen.


Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa

www.csutkamano.hu