Hagyj magamra! Nincs kedvem semmihez se. Aludni akarok vagy csak bámulni a plafont.
Ne idegesíts, nem érdekel, mit akarsz mondani. Úgyis csak kritizálsz, meg szólsz, hogy ezt csináljak és azt csináljak. De engem nem érdekel semmi sem. Elegem van az egészből. Mi a fenének kell ennyit tanulni, biflázni, úgyse kell az életben ennyi minden?!
Ezt a szöveget gyakran hallottuk már, tiniként talán mi magunk is nyomattuk. Nem egyszerű az élet, a kamaszkor meg ráadásul tényleg furcsa helyzetekbe és érzésvilágba löki a fiatalokat. Az is baj, ha nincs baj s az is gond, ha a felnőttek érthetetlenül állnak a kamaszok indulatai vagy éppen közömbössége előtt.
A viharos időszakot nem is nagyon lehet megérteni, viszont a mi feladatunk támaszként a gyermekeink mögött állni, segíteni, ha szükséges, kinyújtani a kezünket, hogy érezzék, mi készen állunk az együttgondolkodásra.
A hangulatváltozás, az alkalomadtán előforduló világvége-hangulat azonban még nem depresszió.
A depresszió orvosi értelemben vett betegség, melyben a hangulat tartósan negatív irányba tolódik el, s ezt a környezet történései nem, vagy alig befolyásolják. A hangulat állandóan negatív: sötét, a közérzet megváltozása mellett változnak az érzelmi reakciók, a viselkedés is megváltozik, károsodnak a szociális kapcsolatok és a teljesítmény.

www.csutkamano.hu