Mindannyiunk rémálma, amikor a gyermek a tömött villamoson hangosan feltesz egy olyan kérdést, hogy „Miért olyan büdös a mellettünk álló bácsi?” vagy  „Miért alszik az utcán az a néni?” Néha legszívesebben az ember szégyenében elsüllyedne, holott a gyermeknek igaza van: kíváncsi! A szülőnek pedig tudni kell válaszolni. Azt is, hogy mit és azt is, hogy hogyan.

A kérdések általában olyan témaköröket érintenek, mint a szexualitás, a háború, a szegénység vagy a halál témája, hiszen ezek olyan érzékeny témakörök, melyek a legjobban érintik az 5-6 éves, és ennél idősebb gyermekeket.

A szülőnek nem szabad elfelejtenie, hogy a gyermek úgy tanul, ha kérdez és a kérdésére korának megfelelő, kielégítő választ kap. Amennyiben ez nem így történik, és egyedül marad a kérdéseivel, bizonytalanná válik, és azt gondolhatja, hogy vannak olyan témák, amikről nem szabad beszélni. Természetesen, ha Ön úgy gondolja, hogy gyermeke olyan témát érint, melyhez még nem elég nagy, megmondhatja neki, hogy ha nagyobb lesz, beszélni fognak róla, de semmiképpen se hagyja magyarázat nélkül. A magyarázatnak és a válasznak a lehető legegyszerűbbnek kell lenni,  a gyermek életkorának és értelmi fejlettségének megfelelően. A választ kiszínezhetjük egy kicsit: a bácsi azért fekszik az utcán, mert épp nincs munkája, lehet, hogy beteg vagy épp munkát keres. Elég megemlíteni, hogy valószínűleg nincs háza, és nem kell belemélyedni tovább a témába.  Semmiképpen sem szabad úgy reagálnia, hogy „jaj, szegény bácsi nincs munkája, ázik-fázik”, mert ezzel csak elbizonytalanítja a gyermeket, holott ő éppen bizonyságot szeretne, és még erős sajnálatot vagy lelkiismeret furdalást kelthetünk benne. A gyermek az gyermek, és egy gondolatot továbbvihet. Elképzelhető, hogy rákérdez, esetleg Önök is az utcára kerülhetnek-e. A szülőnek ilyenkor el kell oszlatnia gyermek félelmét, és el kell neki magyarázni, hogy miért NEM történhet ez meg Önökkel:  apa is és anya is dolgozik, így biztonságban vannak, ha jól tanul az iskolában, vele se eshet meg ilyen stb. , így ha félelmei támadnának, a válaszokra támaszkodva könnyedén átlendül rajtuk.

A szülő felelőssége megfelelő választ adni a gyermek kérdéseire. Ne feledjük, hogy nincs buta kérdés, csak buta válasz. Tiszteljük meg gyermekeinket azzal, hogy komolyan vesszük a kérdéseiket, és a legjobb tudásunk szerint meg is válaszoljuk azokat. Ha gyermekünk azt érzi, hogy kíváncsisága számunkra teher, elveszíti érdeklődését, magába zárkózik, és a bizalmát is elveszti irányunkba. Inkább támogassuk őt és mutassuk meg neki a világot!

Sz.Zs