Minden fiús mama hosszasan tudna mesélni arról, hogy fia miképpen vallott neki szerelmet kiskorában, hogyan akart a lovagja lenni, és hogyan igyekezett a papát pótolni annak távollétében. Egy óvodás kisfiú mamája mesélte, hogy miután fia végighallgatta, ahogy valakinek telefonon főnöke durva bánásmódjáról panaszkodik, kijelentette, hogy "Csak csinálja ezt olyankor, amikor én is ott vagyok, úgy belerúgok, hogy kiesik a nadrágjából!"

Egy kisiskolás fiú komolyan megnyugtatta az utazás előtt álló apját, hogy segíteni fog a mamának, amíg kettesben lesznek, különösen a pénzzel való bánásban, ami egyébként a papa feladata szokott lenni. Egy négy éves kislány, amikor anyja a nyaralás végén sajnálkozott, hogy a szép vidéket ott kell hagyniuk, szemrehányóan jegyezte meg: "De anyus, hiszen otthon van nekünk az apus!"

Sigmund Freud, a századfordulón élt bécsi orvos, a pszichoanalízis és a lelki gyógyítás megalapozója Ödipusz király története alapján nevezete el ezt az érzelmi konfliktus helyzetet. A görög monda szerint Laioszt, Théba királyát, és feleségét egy jós arra figyelmeztette, hogy születendő gyermekük felnővén megöli apját és feleségül veszi anyját. A kisbaba Ödipuszt ezért kiteszik egy hegyre meghalni, ám ott pásztorok találnak rá és végül egy idegen király saját fiaként neveli fel. Felcseperedvén egy jós neki is ugyanazt jövendöli: meg fogja ölni apját és anyját veszi feleségül. Ödipusz nagyon megijed, és nyomban elvándorol otthonából, nehogy a prófécia beteljesedjék. Az úton találkozik egy idegennel (ez Laiosz, saját apja) és egy veszekedés során megöli őt. Thébába érvén feleségül veszi az özvegyen maradt királynét. Anyja és fia sokáig békében uralkodnak, mígnem egy jós fel nem fedi előttük a helyzetet. Amikor Ödipusz ráébred "tudattalan" bűnére, megvakítja magát, anyja pedig öngyilkos lesz. Ebben a tragikus történetben Freud szerint az a lenyűgöző, hogy Ödipusz olyan vágyat teljesít be, melyet kisgyermek korában mindenki érez.

Az óvodáskorba érve azonban ez a kétszemélyes világ fokozatosan háromtagúvá alakul. Az apa szerepe hangsúlyosabbá válik: ő az, aki a külvilág szabályait és tiltásait erőteljesebben jeleníti meg, és az ő irányába kibontakozó szeretet az, ami konfliktusba kerül az anya iránti érzésekkel. Három éves kor körül ugyanis a gyerekekben fokozatosan erős, mondhatni szenvedélyes vonzalom alakul ki ellenkező nemű szülőjük iránt, míg az azonos nemű szülőt inkább riválisuknak kezdik érezni. Háromszög helyzet alakul ki, amelyben a gyermek erős indulatokat, versengést, féltékenységet és bűntudatot él át. Ahhoz, hogy valaki férfivá vagy nővé érjen, és felnőttként képes legyen szerelmi kapcsolatot kialakítani, óvodás korában át kell esnie ezen az érzelmi krízisen, melyet a pszichológusok ödipális helyzetnek hívnak. 
A kisgyerekek első három évének legfontosabb szereplője az édesanyjuk. Elsősorban az ő figyelmére, szeretetére és dicséretére van a kicsinek szüksége ahhoz, hogy érzelmileg harmonikusan fejlődjön. 
Amikor egy kisgyerek szerelmes lesz, mindenki megmosolyogja. Pedig a szerelem érzése már az egészen apróknál is fontos, a későbbi lelki fejlődést meghatározó tényezője lehet az életüknek.

Forrás: www.sulinet.hu

Sz.Zs