Az anyagi háttér különbözősége rögzíthető egy egyszerű szerződésben, így ez nem akadály. Ha két ember tényleg komolyan gondolja az összetartozást, akkor semmi kifogásuk nem lehet az ellen, hogy azt házassági szerződésben is rögzítsék, ez mintegy megerősítése is a kölcsönös bizalomnak.

Az együttélés előnye, hogy bármikor ki lehet lépni a kapcsolatból, nem kellenek a jogi procedúrák, nincs különösebb vita az anyagiakat illetően, nem kell „komoly” elkötelezettséget vállalni. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy: „nem tudok és nem is akarok felelősséget vállalni a másikért, addig maradok, amíg nekem jó, ha nem OK, akkor veszem a kalapom”.

Biztos, hogy mi is ezt gondoljuk? Biztos, hogy ezt az embert kerestük? Meg tudunk benne bízni? Biztos, hogy eléggé becsüljük saját magunkat, hogy elfogadjunk egy ilyen helyzetet?