Előző életéből a család megtartó erejét, a szeretetteljes összetartozás érzését hozta. A család, mint egy védőburok megvédte a külvilág problémáitól, ezért nem kellett szükségszerűen felnőnie a feladataihoz, vagy akár felelősséget vállalnia a döntéseiért. Bárhogy is alakult, a családra mindig számíthatott, ezért különösebben fontos célokat sem határozott meg, inkább másokra hagyatkozott.

Ebben az életében azt kell megtanulnia, hogy miként tud egyedül boldogulni az életben. Ez egy nagyon fontos lépés a felnőtté válás terén. Nem testálhatja a felelősséget a szeretteire, csak magára számíthat. Meg kell hoznia az életét befolyásoló fontos döntéseket úgy, hogy nem támaszkodhat, és nem is bújhat el a család háta mögé. Felelősséget kell vállalnia az életéért és a tetteiért. Le kell válnia a családjáról, és egészséges kapcsolatot kell kialakítania velük. Nagy hangsúlyt kell fektetnie a karrierjére és a távolabbi céljaira is.