Vajon mit gondoltak azok az emberek, akik meglátták az első jegesmedvét?  A megszokott barna szín helyett a fehér állat látványa bizonyára meglepő lehetett a találkozás résztvevőinek.

Hosszú idő óta, sokan, sokat kutatták az állati mimikri kialakulását és annak okait. A jegesmedve például tulajdon képpen nem is fehér. Eredetileg barna volt, majd egy nagyjából két millió éves periódus során fokozatosan elvesztette barna színét alkalmazkodva környezetéhez. Sőt mi több, tulajdon képen színe sincs. Vagy inkább több is van. A jeges medve ugyanis kétrétegű bundával rendelkezik. Bundája felső rétegét csak mi látjuk fehérnek, valójában szőrszállai üregesek és átlátszóak. Ez teszi számára lehetővé, hogy a fehér tájban láthatatlanuk vadássza le zsámányát. Egy apró mallőr akad csupán látszólag hófehér külsejében: fekete orra messziről árulkodik kedvenc csemegélyének, a fókának jelenlétéről. Az eszkimók szerint ennek kiküszöbölésére sokak plüsmacija cserkészés közben mancsával eltakarja az orrát. Mivel azonban a tudósok ezt  egészen mostanáig nem tudták bizonyítani, így mindenki maga döntse el mennyi valóságalapja van ennek a történetnek.

Bundájára visszatérve, az üreges szőrszálak segítik a föld legnagyobb ragadozóját abban, hogy az élőhelyi környezetében rendelkezésre álló hőt teste melegen tartására fordítsa. Az üregek ugyanis lehetőséget biztosítanak arra, hogy a nap, vagy a talajból, hóból visszaverődő  sugarak eljussanak bőre alá, egyfajta természetes kályhaként funkcionálva. Ha ez nem lenne elég a jegesmedve bőre fehérnek tűnő bundája alatt egészen elképesztő módon fekete.  Azt már iskolásként megtanultuk, a fehér visszaveri a fényt, a fekete pedig elnyeli azt. Az örök hó birodalmában élő medve szőre azonban nem fehér, csak azért látjuk annak, mert a környezete álltal visszatükröződő fényt érzékeli szemünk fehérnek. A fekete pedig jelen esetben azt a célt szolgálja, hogy az üreges szőrzeten keresztül bejuttatott hőt benntartsa a testben. Ennek a különös és felettébb szokatlan jelenségnek köszönhetően élnek boldogan a jegesmedvék egy olyan környezetben, ahol klasszikus, barna rokonaik valószínűleg néhány hét után elpusztulnának.

A nagy kérdés ezek után az, hogyan tudnak ezek az állatok alkalmazkodni a rohamosan változó, egyre melegebb éghajlathoz.  Az alkalmazkodás, amelyre jegesmedvévé válsukhoz több milló év kellett elengedhetetlen ugyanis túlélésükhöz. Így csak bízhatunk abban, hogy ez alkalommal gyorsan elsajátítják majd.