A mexikói régészek a romváros Nap – piramisában találtak rá az értékes leletre- tájékoztatott az MTI. A kutatók azt a 116 méteres alagutat használták fel, amelyeket még az 1930-as években tárt fel Eduardo Noguera archeológus. A csoport tagjai ugyanis abból az elképzelésből indultak ki, hogy ha a piramis építői elrejettek valamit az építményben, azt csakis az alapzatban lehetett. Ennek okán a múlt században felfedezett alagutat használva igyekeztek eljutni a Nap-piramis központjához. Az expedíció az alagútból kiindulva 50 kutatóárkot mélyített, valamint 3 rövid alagutat ásott, hogy elérje a piramis alapját képező sziklákat - olvasható a Past Horizons (http://www.pasthorizonspr.com) régészeti hírportálon.

Az ásatás során három építészeti struktúrát tártak fel, amelyeket a Nap-piramis előtt emeltek. Napvilágra került hét temetkezés, köztük egy gyermeksír is, az elhunytakat szintén a piramis építése előtt helyezték végső nyugalomra. A régészek találtak két áldozati ajándékokkal telt "tárolót" is, melyek közül az egyiket a piramis alapozásában fedezték fel, így nagy valószínűséggel az "alapkőletételnél" helyezték el csaknem kétezer évvel ezelőtt.

A régészek állati maradványokat,  számtalan obszidián-tárgyat, köztük dárda- és nyílhegyeket, apró késeket fedeztek fel, s találtak három szobrocskát.  Az egyik legérdekesebb lelet a jáde-maszk, amelyet egyetlen kőből faragtak ki. Az alig 11 centiméteres maszk méreténél fogva különbözik más, a romvárosban talált hasonló tárgytól, így valószínűsíthető, hogy egy "portréról" van szó. Több olyan edényt is napvilágra került, amelyet  Tlaloknak ajánlottak fel, "aki" az eső, a mennydörgés és a jó termés istene, valamint minden ehető növény ura volt.

Teotihuacan lakói által kiásott alagút alapján a régészek eddig azt feltételezték,  hogy a piramis az "alvilággal" kötötte össze a város lakóit. A mostani feltárások során előkerült leletek viszont arra utalnak, hogy a Nap-piramist az esőisten, Tlalok korai "változata" tiszteletére emelhették.

A "hely, ahol az emberek istenekké válnak") Mexikóvárostól 40 kilométernyire északkeletre található. Nevét a térségben 1300 körül megérkező aztékok adták abban a hiedelemben, hogy az istenek Teotihuacanban gyűlnek össze, hogy megteremtsék az utolsó, ötödik világot. Maga a város azonban sokkal régebbi múltra tekint vissza. Eredeti neve ismeretlen, lakóiról kevés forrás maradt fenn. Nyelvük,  eredetük ismeretlen, amit biztosan tudható, azonban az, hogy Mexikóban elsőként hoztak létre városállamot, amely élénk kereskedelmet folytatott.  Virágkorát Kr.e. 100 és Kr.u. 750 között élte, egykor akár kétszázezer lakosa is lehetett. Alaprajza rácsos szerkezetű háló, amely a központi, északkelet irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a "Holtak útja" köré szerveződött.  Az utak párhuzamos elrendezésének megtartása érdekében még a folyót is elterelték eredeti medréből. Az út a Hold-piramisnál végződik, két oldalán templomok romjai sorakoznak. A Nap-piramis 65 méter magas, alapja 222-szer 225 méter, a Hold-piramis valamivel kisebb; mindkettőt sötétvörösre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollaskígyó (Quetzalcoatl) romos állapotban lévő templomával. A monda szerint itt született a Nap és a Hold.  Teotihuacan nagy részét körülbelül 2000 épület, fallal övezett, egyetlen bejárattal ellátott, belső udvaros, egyszintes, gyakran freskókkal ékesített lakóegyüttes foglalta el. Ezekben 60-100, valószínűleg egymással rokonságban lévő ember élhetett.  Ahogyan keletkezését, úgy pusztulását is homály fedi. Valószínűsíthető, hogy a VIII században  betolakodók, hódítók áldozatává váltak.  Az embereket megölték, vagy rabszolgaként tartották, a város felégették. Az azóta megtalált, emberáldozatra utaló csontmaradványok pedig egy később itt élt népcsoport szokásaira mutatnak rá.