Ma főként a fejlett társadalmakban, amit szocializáltnak tekintünk és normálisnak, teljesen természetes, sőt elvárt a szülőtől, hogy féltők, aggódóak legyenek. Ha túlzásba visszük az talán a legjobb. A gyereket felöltöztetjük, huszon kiló ruhát veszünk neki. Mindenféle játékot, mókát meg kell kapniuk. Hogy az immunrendszerük esetleg fejletlen, hogy a valós értékek közben elhanyagolttá válnak, az szinte mindegy. Mert ezzel párhuzamosan egyre kevesebb embernek van ideje esténként hosszan mesélni. A téli időszakot lassabban, szobába bezártan is kreatívan megélni. A gyermeket mindig meghallgatni, kéréseiket figyelembe venni.

De vajon tényleg szüksége van-e a gyermekeknek erre a túlféltésre?
Az azonnal gyógyszerezés, illetve a testi-lelki túljóltápláltság, a felesleges dolgok felhalmozásával a kis bajokban valóban azonnali beavatkozással kezdődik. Ma már a hőemelkedést is betegségként kezeljük, s egyből lenyomatjuk a szülővel a gyermek hőjét, még mielőtt megtudnánk, mit jelez a probléma. A kicsi fel kell, hogy vegye a rohanó világgal az iramot, ezért bizony már korán sportolni, zenélni, énekelni és nyelveket tanulni jár. Sok szülőtől hallom, hogy a gyermeke minden nap. vagy kétnaponta külön iskolán kívüli, óvoda melletti foglalkozásra jár.

Vajon erre van szüksége a gyermeknek? A sok tárgy, játék talán valóban fejleszti az agyunkat, de a túl sok inger, és túl sok tárgy, egyfajta túltöltődést és magasabb igényeket kíván. Ezek a gyerekek, akik ma teljes játékkészlettel rendelkeznek, ha megtehetik, majd kiváló fogyasztók lesznek társadalmunkban.

A modern kori tünet
Az aggódás és túlféltés jelentése ma már kimondott fogalom. Tudjuk, hogy a gyermek számára nem teljesen egészséges. Indiában ma is él a hagyománya az ún. gurukuláknak (védikus iskola), ahová főként a fiú, ma már akár a lány gyermekek is elmentek 5 éves korukban, ahol a gyermekek megtanulták maguk ellátását, az írást, olvasást és a fontos tudásirányokat, tudományokat tanulmányozták. A szülők ma elviselhetetlennek tekintenék, hogy a gyermek 5 esztendős korától ne éljen otthon, és egy tanítóhoz ragaszkodjon úgy, mintha a szülője lenne. Ugyanakkor tisztelettel, szeretettel fordultak szüleik iránt is, viszont a majomszeretet kialakulására így nem volt lehetőség, és nem is volt értelme ezt elérni a gyermeknél. Mégis a tanító sokkal szilárdabb, szigorúbb érzelmileg nem megvesztegethető volt, aki könnyebben büntetett, érzelemmentesen, hideg fejjel tudott gondolkodni a gyermek jövőjéről.


Felmerül a kérdés, hogy lehetséges a gyermeknek nem a majmolásra, a túlféltére, aggódásra, majomszeretetre van igénye, hanem egy reális, hideg fejjel történő nevelésre! Az alábbi videó talán nehéznek tűnik nekünk. Mégis tudnunk kell, hogy Indiában, ahol a királykobrák támadásai mindennaposak, egy gyermeknek a túléléshez meg kell tanulnia az állatok elől elugrani, s ezt csak úgy lehet megtenni, ha igen korán megkezdjük a gyermek szó szerinti kiképzését.